Száguldás – sí és fegyelem! I. rész

Itt a tél, jön a hó – legalább is reméljük – és megkezdődnek végre a téli sportok, melynek alapvető családtagja, sőt, anyja és apja egyben, a sí. A sí kicsinek és nagynak, fiatalnak és idősnek, hölgyeknek és uraknak egyaránt igen nagyszámú szerelmesét tudhatja magáénak. A felhőtlen siklás öröme, a természet közelsége – és annak meghódítása – igen felemelő érzés mindannyiunk számára. Aki a sportot űzi, pontosan tudja, aki most ismerkedik vele, azok számára néhány dolog, amit nem árt tudni, mielőtt felcsatoljuk a léceket!

Nem titok, hogy a sí a nagyon erős sportok közé tartozik. Még akkor is, ha a kívülállók csak azt látják, hogy csupán siklanak lefelé a léceken. Tényleg olyan látvány, mintha valójában csak állnának és semmit sem tennének. Mintha csak a tehetetlenség törvénye vonatkozna rájuk, ami tulajdonképpen így is van. A sí azonban ennél jóval több. Kemény fizikai munka, erős igénybevétel az izmoknak és a testnek. A sífutás például az egyik legerősebb kardió mozgás, minden egyes centimétert megmozgat a testben.

Kifejezetten növeli az állóképességet, ezzel aztán nem túlzás, hogy teljesen kimeríti az energiát. Ezért aztán, nagyon ajánlott úgy elkezdeni, hogy megfelelő edzettségi szintet teremtsünk magunknak. Ehhez a kifogástalan immunrendszer is elengedhetetlen, hiszen a szabadban töltött hosszas időre is fel kell készíteni magunkat, nehogy a sportnak két hét ágyban fekvés legyen a következménye. Ezt nyilván senki sem szeretné.

Ha nem vagyunk elég edzettek, akkor hamar elfáradunk, sőt hirtelen kifogyhat minden erő a testünkből. Mivel azonban ennek egy jókora esés is lehet a következménye, ettől mindenképp meg kell óvnunk magunkat!

Tehát! Edzés, edzés, edzés….és jó egészség az alapfeltétel.

Edzésképp nagyon jó ötlet például: intenzív séták a szabadban, a kerékpározás, de az úszás is igen hatékony lehet állóképességünk növelésére. A másik lényeges dolog pedig egy oktató felkeresése, amiről a következő írásban fogunk beszélni.

Folytatjuk…